Jól tudom, a „fent és lent” érzés megjelenik a nyelvtanulás szép, de kitartást igénylő útján is. Míg a fent érzéssel együtt jár a motiváltság, a tetterős gyakorlás és tanulás, addig a lent érzését csak levertség, motiválatlanság, a már-már feladás jellemzi. S ez jellemez engem, a nyelvtanulót is.

Mindenkinél máskor jelentkezik a „meglankadtam, nincs erőm, nincs kedvem, nekem ez nem

megy” érzése, amely ha eluralkodik, nincs mentség: vagy fellépek ellene, azaz erősebbnek bizonyulok, vagy fehér zászlót lengetek s feladom. Bizonyuljak gyengébbnek?! Azt már nem! Meg kell találnom a módját, hogy ismét a nyelvtanulás hegycsúcsára érjek. Mikor kezdjem el? Most! Hogy kezdjem el? Leülök, ceruzát, tollat vagy billentyűzetet ragadok és leírom az általában bevált módszereket:

• megnézem angolul vagy angol felirattal a kedvenc filmemet…
• regisztrálok egy megbízható chat-programba…
• keresek egy ízlésemnek megfelelő angol könyvet, vagy éppen a kivonatát…
• beiratkozom egy szintemnek megfelelő csoportba…
• visszatérek a „cetlizős” módszeremhez…
• keresek egy külföldiek által is látogatott programot…
• keresek egy tanulótársat az ismerőseim között hasonló nyelvtudással gyakorlás céljából…

Akár két-három módszert is elegyíthetek, hogy a völgyből kijussak, s a lent érzése megszűnjön. Csak ne húzzam-halasszam! Mert különben belesüppedek a beletörődés mocsarába! Irány a hegycsúcs!

De várjunk csak! Ne felejtsem el, mi is motivál!…

(a motivációkról bővebben egy másik cikk-szösszenetben :))